A macaron függőséget okozó színes-édes süteménycsoda.
Eredetileg Velence környékéről származik, mai formáját francia cukrászoknak köszönhetjük. Tojásfehérje, porcukor, kristálycukor, őrölt mandula és ételfesték megfelelő arányú kombinációja, elkészítése nagyon bonyolult. A töltelék hozzávalóinak beszerzése pedig külön bevásárló körutat igényel. Ha otthon próbálkozunk vele, a hozzávalókon kívül sok türelem, kitartás és precizitás kell hozzá. A két 3-5 centiméter átmérőjű korongnak kívül ropogósnak, belül tömörnek kell lennie, töltelék nem lehet sem túl szilárd, sem túl ragacsos.
Ezt a szerkezetet az alábbi útmutatások követésével lehet elérni:
....verjük fel a porcukor felét a tojásfehérje felével, majd készítsünk egy 118 fokos cukorszirupot, kevergetés nélkül. Amikor a szirup még csak 115 fokos, verjük fel a porcukor és a tojásfehérje másik felét, és adjuk hozzá a pont 118 fokos szirupot. Verjük közepesen kemény habbá és hagyjuk 50 fokosra kihűlni…
Tovább nem is folytatom, aki ennek ellenére hozzálát, valószínűleg ugyanolyan függő lesz, mint aki enni szereti. Egy ilyen finomság elkészítése komoly sikerélményt jelent.
Ezek után már nem csodálkozunk, miért kérnek el darabjáért minimum 2-300 forintot. Ha macaronnal szeretnénk kedveskedni valakinek, sok cukrászdában lehet kapni, nem kell a konyhánkat Kitchen Aiddel és maghőmérők tucatjaival felszerelni. Egy főre 3-4 darabot számoljunk.
